A magyar emberek kommentelési szokásai erős hasonlóságot mutatnak azok társadalmi, politikai vitaeszközeivel.

Persze olyan, hogy magyar ember, kizárólag abban a kontextusban létezik, azoknak az embereknek a szemében, akikről, amiről most írni fogok. A magyar emberről már sokan értekeztek, jól is, rosszul is, de erről a szemszögről még nem hallottam. A blogok, fórumok és egyéb elektronikus írások, ahol adva van a lehetőség, hogy a jónép véleményt alkosson az adott szöveggel kapcsolatban, sűrűn mutatnak olyan képet, mintha gyakorló analfabéták, vagy a PISA-teszten épphogy megbukott középiskolások rohamozták volna meg őket.

Mert az, amit a blogok kommentjei közt olvasok elképesztő! Konkrétan ettől szakadt el…

De a zenei sajtó még kivételt is képez, különösen a quart, ahol azért a zenében jártasabb kollégák próbálják megvitatni, hogy a Shit and shine legújabb lemeze, vagy az éppen feltűnt kongói afro- dubstep hős mutatja-e a zene ideális jövőképét.

A politikai blogoknál már szinte megszokott, hogy az adott oldal saját, és most nem parlamenti értelemben, ellenzékét úgy kezeli, mintha az maga lenne az ördög, egy bértollnok képében megjelenve.

Nem gondolom, hogy ez magyar sajátosság lenne. Jelentkezik ez más fiatal (úgy a hagyományos, mint a szó internetre vonatkozó értelemben vett) demokráciáknál is. Ezt mondjuk csak az általam értett másik két fiatal demokrácia kultúrájában tudom igazolni (ezek a Szerb és a Horvát lennének).

Szóval sok helyen jelen van még az a hozzáállás, hogy ha valamit leírsz, és az nem egyezik mindenki véleményével akkor elsőként: anyád!

Másodsorban, te hogy írsz? Miért gépelted el azt az egy betűt? Nem tudsz helyesen írni? Nem vagy magyar? Tanulj meg írni!

Harmadsorban, olvass utána! Minek? Hol? Miért? Hol írják azt, amit te gondolsz, és én nem tudok?

Innentől a keményebb dolgok következnek, mint bértollnok! Pénzért írod, te! Ki fizet neked ezért?

A Zsidózás, Nácizás már csak a leghatározottabban állást foglalóknak jár ki, ezekről nem is akarok beszélni, annyira evidens, hogy baromság. Persze néhány esetben az alkotó tényleg zsidó, néhány esetben pedig tényleg náci, de láttunk már ilyet

Válaszként annyit tudnék felhozni, hogy a te anyád!

Másodsorban, nem mindenki születik úgy, hogy helyesen tud írni. Gyakorlás és elszántság kérdése. Elírások és vesszőhibák pedig a legjobbaknál is előfordulnak. Úgy mondják a városi legendák, hogy még maga Kazinczy is segítséget kért néha nyelvi problémái közepette! Valamint nem hiszem, hogy ezen kellene lovagolni…

Harmadrészt, az olvass utána! a kedvencem! Ez akkor használatos, amikor valamivel úgy istenigazából megcáfolnánk egy állítást, de sajnos egyetlen tény, vagy olvasmányélmény sem jut eszünkbe! Olvass tehát utána, mert nekem nem jut eszembe semmi.

A keményebb beszólások közül, a már fent említett zsidózást, nácizást lezártnak tekintem. Ugyanakkor marad még nekünk cubákként a bértollnok kategória. Ugyan már kedves uram, már miért gondolod, hogy szeretett Viktorodnak vagy Ferencednek megérné az utolsó hobbibloggert is megfizetni, hogy maga felé terelje a nyájat! Ha mással nem megy, ezzel sem fog!

A tisztelt publikumot pedig arra kérném, álljunk ki szépen az olyan unalmasan hangzó normális párbeszéd és a még unalmasabb tényekkel való érvelés mellett!

Köszönöm: a felülírott

 

 

Mostantól írok egy másik blogot is, akit érdekel, miről is szól:

Manifesztó @ extrovertália blog

 A blog jelenleg félkész közeli állapotban van, indulás holnap várható!

Zenéről, filmekről meg ilyesmiről továbbra is itt próbálok értekezni, valamint nyomonkövethetitek az Anderson Pose zenekar (az a Dávidé, tuggyátok!) kálváriáját a basszusgitárosok keresésével!

De a nagy kérdésre csak holnap kapunk választ: elfelejtem-e visszavinni a Mulholland Drive dvd-t Dávidnak?

Hogy a legmenőbb angol frázissal búcsúzzak, ami csak egy médiumban elhangozhat:

Stay Tünde! Stay Tuned!

Az Anderson Pose zenekar basszusgitárost keres! Enyhén szólva sürgős, mindenki riassza az összes ismerősét! Saját felszerelés, elkötelezettség fontos! Fotók, zene, némi olvasnivaló, egyéb információk a zenekarról a myspace.com/andersonpose oldalon! Ide kapcsolható vicces background információ a zenekarról: költözésben vagyunk, már megvolt az új hely, a palackozó üzem tőszomszédságából egy elhagyatott bakterházba költöztünk volna, az ünnep miatti hosszúhétvégére tervezett átcuccolás (erősítők, dobfelszerelés, hangfalak, tojástartók, stb.) azonban elmaradt, lustaságra hivatkozva, annak ellenére, hogy elsejéig el kell hagynunk a régi termet, tehát kissé sürget az idő, napjaink maradtak pakolászásra. Persze (a zenekart ismerve) ki lehetett számítani előre, hogy a lehető legtovább húzzuk a lépést, úgyhogy vasárnap dél körül békésen ordítunk, pörgünk, tombolunk, húrt tépünk, dobverőt törünk a próbateremben, amikor telefonhívást kapunk a bakterház bérlőjétől: az épület ajtajai felfeszítve, a szomszédos próbaterem berendezése hiányzik, a mi termünk ajta is felfeszítve (részünkről a tolvajok zsíros zsákmánya egy seprű, egy üres cigisdoboz, és 10-12 tojástartó lehetett)... egy apró lépésre voltunk minden hangszerünk és eszközünk elvesztésétől. Mindigis utáltam a lustaságomat, de most azt hiszem négy ember örülhet a szar tulajdonságaiknak, és néhány ismeretlen verheti a fejét a falba: mennyivel nagyobb lett volna az öröm otthon a hirtelen jött értékeknek és pénznek köszönhetően, ha várnak kb. 1 hetet! Ó, ha tudnák!

Lényeg: jelentkezz, basszeros, jutalmad egy lufi!

 Mindenki menjen sétálni!

Az ugye adott, hogy 23-án (business as usual, már 2 éve) mindenki lelép Budapestről. No nem vagyok én se kivétel, amihez persze hozzájön a plusz egy hét szünet, amiért szíveskedtem az ELTÉ-re jelentkezni! Nem kell itt idegeskedni, egy héttel korábban is kezdtük!

Mivel kis otthonom lélekszáma 4035, egy lélek sincs az utcán ilyen szeles időben. Én pedig csak sétáltam haza a buszmegállóból, kellemesen szekondhend lódenkabátomban és amúgy csutkán hallgatva a kényelmetlen lemezt az mondtam, hogy ez mán döfi! Üres utcák, kipirosodott orr és fül, ugyanakkor a kabát alatt melegen tartva, a füledben a kedvenc zenéiddel rúgod a lehullt leveleket. Szinte éreztem magamon a vár ablakából Második, de amúgy Vak Béla szellemének tekintetét!

Mindenki menjen sétálni!

ja, igen: szerkesztőségünket bombatámadás érte, feltehetőleg neonácik által, így a szerkesztőség sok kis zsidó tagja elhalálozott.

viszont az utóbbi időkben a következő vicces kifejezések begépelésével találtak rá blogunkra:

veterán+traktorokrol+archiv+filmek
cari+mamma
skinhead+verekedés
használati+utasítás+pánikhoz

 

melyikőtök volt az?

pogo, tánci, végtelen sörhegyek, pattogatott kukorica, idegenekkel ordibálás, asztalon fetrengés, köpködés, legurulás a lépcsőn, teli söröskorsóba fejelés, székdobálás, hányás a férfivécében, pohár-falhozcsapkodás, s-core, the locust, superbutt, istenhátamögött, stereochrist, meshuggah, converge, mára már csak nosztalgia; kultiplex.

 

Majd lassacskán én is megint elkezdek írni....

Na kész, a következő linkből senki nem maradhat ki. A kínaipiacos játékok, kacatok magyar nyelvű leírásai mindig izgalmasak, sokkal mulatságosabbak, mint maga a termék, a magyarul nem beszélő kis kínai erőltetett próbálkozásai, a használati útmutatók - kismillió humorista számára szolgáltak témaként. Az a jó bennük, hogy egyszerűen minden magyar anyanyelvű ember értékeli őket. Mivel ilyen vicces fordítások mindig is lesznek és jó régóta léteznek is, elég elcsépelt dolog szóbahozni, de mégsem, mert egy újonnan beszerzett filmfelvevő készülék apropóján sikerült rátalálnom (valószínűleg) minden idők legmulatságosabb próbálkozására, és ez ráadásul nem is egy kínaipiacos játék, hanem a SANYO műszaki cikkeket árusító cég egyik új termékének félhivatalos internetes kezelési útmutatója. Csak egy kis ízelítő a honlap magyar nyelvű kínálatáből:

"Észrevesz amit a leterhelhető reszelő május lenni használati útmutató, használati utasítás, felhasználói kézikönyv, kezelési kézikönyv, felhasználói útmutató vagy kezelési útmutatóban. Vele lesz képesnek lenni megtenni felszerel , beállít , használ -a cikk rövid idő vonatkozó a termelő ajánlások."

vagy a "legel minden használati útmutató" linket követve:

"Részére egy "szabályos" kutatás, belép a parázs és kettyenés -on"Kutatás" gomb"

avagy a honlap alján:

"Copyright © 2005 - 2008 - Diplodocs - Minden jog fenntartva.
Kijelöl védjegy és parázs van a vagyon -ból -uk viszonylagos tulajdonosok. "

Érdemes a baloldali linkeket követni, számtalan boldog perccel kecsegtet a honlap. Helyenként azért lehet sejteni, mit kívántak közölni, de az esetek többségében inkább egy nagy rendszertelen betűhalmazra emlékeztet a honlap. Jó szórakozást! :)

LINK!!!!

elég régóta akartam írni egy posztot a Deftones-ról, az egyik kedvenc metal zenekaromról, egy igazi egyéniségről a metal zene világában, és pár napja nem egy dal jár az agyamban, and that tears it. a deftones 1989-ben alakult, mikor mindenki még gimnazista srác volt, és igen nagy népszerűségre tettek szert már akkor, elsősorban sacramento környékén, ahonnan jönnek, sokat koncerteztek, albumuk ugyan még 1995-ig nem jelent meg, de miután végre rászánták magukat a zenéjük rögzítésére és kiadására, nagyon szép karriert kezdtek el építeni, tényleg elismerésre méltó, sok újítást hoztak, a Korn-nal egy lapon szokták emlegetni, mint a nu metal műfaj első jelentős képviselői, illetve méginkább alapítói. a zenéjük kicsit minden albummal változott, de mindvégig megmaradt chino moreno énekes úriember rendkívül karakteres hangja, a visításai, a kicsit lusta hangja, a gyönge artikuláció, amit előszeretettel neveznek amolyan "vasárnap reggeli" hangnak, ami egyébként egészen jól körülírja. minden pozícióban egyéniségek zenélnek, mindenkinek megvan a saját, eégszen könnyen felismerhető stílusa, mindenki hozzáad valamit a zenéhez, mindenki szerepet vállal, nagyon jó érzés ilyen zenészekkel találkozni és öröm, hogy találkoztak ők, egymással, és hogy azóta is ugyanabban a felállásban zenélnek, biztos vagyok benne, hogy sok jó zenét hallunk még tőlük a jövőben, ha jól értesültem, szeptemberre tervezték az új albumuk megjelentetését, talán Eros lesz a címe, mindenki izgatottan vár. laikusok számára meghallgatásra talán az Around the Fur albumot tudnám ajánlani első nekifutásra, mert az nem csak önmagukhoz képest nagyon minőségi album, de egy jelentős zenetörténeti alkotás is, örök klasszikus!

- egy remek példa az erőszakos oldalukra ez a felvétel: Korea, a 2000-es White Pony albumról

- a Mascara c. szám eredeti felvétele az albumról egy vicces fotóval, + egy élő verziója (1997, Around the Fur)

- ha már Around the Fur, akkor a vitathatatlanul legnépszerűbb, sikerhozó számuk, a My Own Summer (Shove it) cápákkal, koronás plüssdisznókkal

- a fantasztikus Minerva videóklipje, és emellé még ugyanerről az albumról az album első számának, a Hexagram videója (2003, Deftones)

- és hogy mindenki szembesüljön vele, hogy milyen furcsa dolog is ez a kokain, hogy meghízik tőle még a deftones énekese is: a legutóbbi albumuk, a Saturday Night Wrist első dalának videója, Hole in the Earth, és igen, Chino nagyon kövér, és ez ugye elég megszokott beszédtéma mostanában a Deftones körül.

diszkográfia:

1995 - Adrenaline

1997 - Around The Fur

2000 - White Pony

2003 - Deftones

2006 - Saturday Night Wrist

azt hiszem a Dai The Flu szövege elég jól összefoglalja a Deftones/Chino Moreno lelkivilágát és életérzését, olvassátok el!

Dai The Flu

i always wondered what it takes fifteen stitches and a soft parody
to make my eyes be like deceit, believe the sting, proves heart to me

and now i know that you love me
thank god that you love at all
dislocated at the joint timing is everything in the bed
'cause you'll sleep for hours to keep away
then sink the teeth and bat your eyes

now i know that you love me
thank god you love at all

what surprise i was right here going off and going on [repeat]

at least now i know that you love me
thank god that you love at all
what surprise i was right here going off going on dai the flu.

 

2000 környéke

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2006

 

 

Chino Moreno: vocals, Abe Cunningham: drums, Stephen Carpenter: guitar, Chi Cheng: bass, Frank Delgado: sampler

Minden politikától függetlenül, vannak dolgok amik szimpatikussá teszik a politikusokat, mint embereket. És van az ellenkezője:

és még valami érdekes

Nemrég kaptam mindenféle filmeket. Semmit sem tudtam róluk. Ennek a jó oldala a kellemes meglepetés faktor, ami számomra igen ritkán kerül elő, ugyanis a metro magazin garfield mellékletét is megnézem a neten mielőtt elolvasnám. A hangadók hatása a tömegizlésre, ugyebár. De valami változhat bennem, mert több olyan könyvet és filmet is fogyasztottam mostanában, amiről nem voltak prognosztizált (üssetekmeg, a prioi) információim.

Leültem megnézni a Sleuthot. Igazából kicsit csaltam, mert előtte megnéztem az imdb-n, de ott azért nulla infó sem volt. Nagy meglepetés, mert kvázi hollywoodi filmben ekkora színészi játékot rég láttam. Egy hihetetlen érzelmi és értelmi sakk-meccs ez ahol Michael Caine és Jude Law a színészi játék csimborasszóját ( amiről végre kiderült, hogy egy sztratovulkán) nyújtják. Az ifjú csábító elszerette az öreg krimiíró feleségét, akivel rég nem élnek együtt, de mégsem akar elválni tőle (he, nem she). Ezért kihallgatást kér az öregúrtól vidéki birtokán, aki készséggel fogadja is őt. Ekkor kedődik meg az iszonyatos harc az elmék között. Egy helyszín, amely minden ifjú design-buzi lelkét megmelengeti, két színész, akik minden ifjú buzi lelkét megmelengetik és egy olyan sztori, ami elől nem lehet felkelni. Akkora csavarok vannak a filmben, hogy még Gábor barátom, a gépészmérnökök Houdinije is leizzadna tőlük. És az igazság az, hogy ez színház. Ez a film egy színházi darab. Amit csinálnak az színházi játék. Nem is akármilyen.

Mivel elég sok elvarratlan szál van, várom a folytatást.

 

( a film könyvadaptáció és remake )

ó,majd' elfelejtettem: a Made out of babies itt lesz budapesten az a38 hajón augusztus 24-én, ezer forintos beugróval, aminek a fele lefogasztható, szóval hogy is mondjam... kár volna kihagyni.

oké, minél tovább húzom, annál színvonaltalanabb lesz az egész, úgyhogy a legjobb, ha még most megosztom veletek ezeket, így félúton a borzasztó és a remek között, épp mielőtt vészesen késő lenne. két lemezről van szó, amelyek számomra az utóbbi, mondjuk, fél év nagy meglepetései voltak, és azért jött el most az utolsó pillanat, amikor még hitelesen tudok róluk beszélni, mert még épp maradt bennem egy cseppnyi erőszak, abból a fajtából, ami ezeket az albumokat is jellemzi. azt hiszem, metal albumot még nem ajánlottunk itt, úgyhogy ezért is most: ismerkedjetek meg a pánikkal, a pusztítással, a földrengés közben összeomló épületekkel, a metróalagút beszakadásával, az özönvízzel, a testvérgyilkossággal, a káosszal, az erőszakkal, az önmagát tápláló elfojtott dühvel, vagy ha esetleg ez túl sok, akkor a szelídebbek közületek csak képzeljék el, hogy felcserélték a rendeléseteket a pizza boy-nál, és a vegetáriánus helyett húsimádó pizzát kaptatok. egyes számú album:

Nights Like These - Sunlight At Secondhand

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

sok hardcore, sok slude, ütős ritmikai baszakodás, gyönyörű borító, és a legszebb, hogy süt belőle az őszinteség, néha úgy érzem, hogy ezek a srácok nem tudnának máshogyan zenélni, igazi megjátszás nélküli, kompromisszum mentes zene. még azok a számok is tartogatnak valami jót, amelyikek annyira alapból nem is tetszenek. remek számfelépítések, ajánlom ilyen szempontból a bay of pigs c. számot, amiben minden egyes téma más stílust idéz, mégis teljesen összeérnek egymással. a claw your way out a szélvihar, a veteran thieves a skinhead-verekedés, az electric winds az óceánba zuhanó boeing... a számok külön-külön is jelentéssel bírnak, egyben viszont egy teljes, minden részletre kiterjedő apokalipszis.

Made Out Of Babies - Trophy

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

hátborzongató az énekes hölgy hangja, rock, post-metal, enyhe neurosis-feeling helyenként, na ehhez társul a (többnyire) torka szakadtából ordító Julie Christmas. eddig talán csak a Walls Of Jericho-t hallottam, ami ilyen pusztító hangokat tudott elővarázsolni egy nőből. persze csendesebb részeknél dallamos ének is hallható, kicsit björkös-beth gibbons-os, de ettől a néhány ritka esettől eltekintve Julie igencsak dühös. kicsi a szókincsem ahhoz, hogy ezt tovább ragozzam, ez a zene érzésekről szól, úgyhogy ahelyett, hogy megkísérelném a lehetetlent, töltsétek le és merüljetek el benne. pusztítás lesz, ígérem. (mellesleg három albumuk is megjelent már, a legutóbbi tegnap előtt, és azért választottam ezt ajánlásra, mert ennek legalább nem lehorzsolt, bedagadt arcú kisfiú van a borítóján)

és mindkettőért köszönet: csakbenn'

fantasztikus, eget rengető, hihetetlen, ehelkéhépehesztöhő, odabeszarásbaszásmiegymás:

2008.szeptember 30. kedd - A38

 

 

 

 

 

PELICAN!!!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Értékelés holnap....

basszameg!

Rainbow Iceberg melting

Ez azért vicces, remélem még nem látta senki:
'Warcraft' Sequel Lets Gamers Play A Character Playing 'Warcraft'

Via Kultplay

Nem nagyon írtunk, mert a szerkesztőség egyik fele a sáskáival volt elfoglalva, a másik meg csak egyszerűen csak lusta volt (lehet tippelni...). Pedig mondanivaló az lett volna bőven, de szépen lassan majd kiadom magamból.

Kezdetnek.... Öcsi táncol, ezért mostanában elég sok B-boy-os videót mutogat, amik azért elég szórakotatóak. Itt például megszűnik a fizika....
 

 

























friss lakótelepi lakás tulajdonosaként hősünk terhes gondolatok nélkül, derűsen ballag a közeli általános iskola felé lakógyűlésre. nyilvánvalóan élmény lesz.
 - maga is a lakógyűlésre jön? - hangzik a kérdés az út túloldaláról a nagydarab, kopaszodó, dülledt szemű, ősz hajú, középkorú úrtól.
 - igen - csak röviden és tömören. - először jövök. milyen lesz?
 - nem tudom, én is először járok itt - mondja a rutintalan kolléga, akiről kiderül, hogy már hat éve lakik ugyanabban a tizenöt emeletes épületben, amiben én is.
 - hogy-hogy nem jött idáig?
 - eddig minden rendben volt, de most szemetszúrt valami ezen a papíron - ez a tájékoztató a napirendi pontokkal, elszámolással. mivel kezd unalmas lenni a párbeszéd, gondoltam, benyögök valami minimálisan humoros, érdekfeszítő dolgot.
 - úgy látom, a szórakoztató ipar gondoskodott rólunk - mutatok a negyedikesek tornatermi balettórája felé, mikor elhaladunk a suli mellett.
 - igen... táncolnak a kislányok... - nem nagyon vette a lapot. a humor bukott, jobb lesz komolyan figyelni. gyorsan fejszámolok; 160 feletti a lakások száma, ez jelenthet akár 200 lakót, egy lakógyűlés érdekében érdemes kibérelni pl egy tornatermet.
 - itt lesz a teremben a gyűlés? - kérdem.
 - áh, nem hinném, valami kisebb teremben - mondja a tapasztalt dülledt szemű.
   megvan a terem. 20-25 ember üldögél. berontok, mire a hátam mögül a gondnok néni ismerős hangja csilingel.
 - há' váárjon! feliratkozni, aláírni!
 - ááá, csókolom! - és írom és írom és kapok szavazócetlit, és még nem értem, mi ez az egész. a regisztráció 2 percet vesz igénybe, aztán helyet találunk újdonsült ismerősömmel, nyilván egymás mellett, merthogy az amatőrök elszeparálva foglaljanak helyet.
  előttem két idős hölgy, ceruza, toll és olló az egyik előtt az asztalon, a másik már levagdosta külön-külön a szavazócetliket. összesen 200 szál haj lehet a két öregen, harmincöt éves ruhákat hodanak, úgyhogy rájuk gyanakszom, mint a jövendőbeli balhé és elégedetlenkedés gócpontjai. dülledt szemű leül mellém, egészen csendben van, rákérdez a rezsire, hány szobás a lakás, bizonytalanul válaszolgatok, illedelmesen visszakérdezek.
 - jaj, nem hoztam ollót - mondom, hátha kiderül, miért kéne, hogy legyen nálam olló.
 - hát... majd valahogy megoldjuk - nem jutottam előrébb, mindazonáltal érzem, hogy rátaláltam az egyetlen nyugodt figurára, aki mellett nyugalomban végig lehet ülni az egész szart. kiderül, hogy a sorszámozott szavazócetliket "igen", "nem" és "tartózkodik" feliratú kartondobozokba kell majd bedobálni.
  a szoba végében két-három fiatalabb srác, egy 40 körüli levitézlett, festettszőke, ráncos nő büszkeséggel telve, plusz a hivatalos közeg: a gondnok néni, és még két kiváló lakó. előttük én és jóbarátom, előttünk a kopasz nénik, jobbra a tömött szakállú, sötétített olvasószemüveges, kövér ötvenes férfi pici, törékeny feleségével, és csak azért nem hozták el a vadászpuskát, amit a garderobe-ban tartanak a falhoz döntve, mert kifogyott a töltény. mögöttük két hófehér arcú, legalább kilencvenes nyugdíjas, és egy hatvan-körüli nő, aki azért jött egyedül, mert dacol mindenkivel, aki eljött volna vele. vagy egyedülálló (és az sem lehet véletlen). előttünk még egy halom középkorú, és az ősz hajú nő a tizenötödikről, akinek kulcsa van (=hatalom) az épület titkos zugaihoz (pl. liftajtó, raktár, konténertároló). nagyjából ezek a figurák ismétlődnek, és még néhány naiv fiatal (köztük én is).
 - a 2003. évi CXXXIII. törvény a társasházakról 35.§ (1) bekezdésében foglaltak alapján a lakógyűlést megnyitom - süvölti egy határozott, asztalra támaszkodó középkorú férfi (Kovács Úr, a közös képviselő), miközben kiballag a pódiumra, én meg nem értem, hogy kerül ide ez a büntetőtörvénykönyves maszlag, egyre kerekednek a szemeim, és süllyedek alá a székemben - aki felvállalja jelenlétét, kérem dobja be az egyes számú cetlit az "igen" jelzésű dobozba!
  egy nő körbeviszi a kartondobozt.
  - hagyj engem békén ezzel a baromsággal, nem vagyok hajlandó, hogy merészelitek...!! - felháborodott üvöltés, repül a cetlitömeg valahol a jobb oldalon. az egyedülálló hatvanas a megaöregek mellől felháborodott. a lakógyűlés megakad egy percre, a hatvanas felveszi 19 dioptriás karcsiszemüvegét, amitől amúgy sem kicsi szemgolyói ijesztően nagynak tűnnek, és várja a reakciókat igazságos felháborodásának ügyében. ez az ügy mindazonáltal hamar elsikkad, sajnos magasról szarunk a nőre. őt kihagyjuk, Kovács Úr beszél.
 - tehát az egybegyűltek 87 százaléka felvállalta jelenlétét.
 - igen, ez az!... hát még jó, hogy...! - hallatszik a szoba minden szegletéből.
 - mivel sokáig fog tartani a gyűlés - gombóc a torkomban -, szeretném, ha egy fontos témát, vagyis az ötödik napirendi pontot (a ház tavaszra tervezett szigetelése, nyilászárócserék) előbbre vennénk, mivel nem tud mindenki végig maradni... - mondja Kovács Úr higgadtan, mire a dülledt szemű barátom suta mozdulattal fellendíti a karját.
  - megadom a szót! - Kovács Úr kegyelmes.
  - ne hargudjon, de ha már vette a fáradságot és kinyomtatta és lefénymásolta a lakógyűlési meghívót, és mindenkinek körbeadta, tegye már meg legyen szíves, hogy legalább tartja magát az abban ismertetett napirendi pontok sorrendjéhez! - méltatlankodik egyetlen kollégám, bennem egy világ omlik össze, úgy tűnik, hogy az elfojtott aggresszió a legváratlanabb pillanatokban tör utat magának a higgadt emberekből, ráadásul olyan erősen, hogy a bácsi nem is veszi észre, mekkora baromságot mond. - szeretném, ha szavaznánk arról, hogy az előre megbeszélt sorrendhez tartsuk magunkat!
  az agyam lefagy, pár másodpercre kiürül, nincsenek gondolatok, csak ez a börtön. szavazni fogunk. az igenes doboz szerint megtörjük a gyűlés gondosan felépített struktúráját, a nemes doboz szerint sorban megyünk a kérdéseken. jó része a népnek az igenes dobozba dobja a cetlit, néhány gerinctelen tartózkodik, én pedig a méggerinctelenebbek közé tartozom, ugyanis nemmel szavazok, azért, hogy a mellettem ülő besérült, elvált, magányos flótás ne érezze magát igazságtalan helyzetben.
  - sorstársak! - súgja mögöttem a festett hajú kivénhedt kurva, legszívesebben hátrakacsintanék és megnyalnám a szám szélét egy gonosz vigyorral az arcomon, de ehelyett lejjebb süllyedek a székben. sorstársává váltam a panaszkodó fasznak, a kivénhedt kurvával együtt még húsz ember ellenségei vagyunk. rosszindulatú összekacsintások, megbotránkozott arcok. egy minitársadalom száműzöttjeivé váltunk a dülledt szeművel.
  - az egybegyűltek 76 százaléka igennel voksolt - mondja Kovács Úr, és rá is zendít a házfelújítás témájára.
  - megbukott a tervünk! mi lesz velünk?? fussunk, meneküljünk innen! - mondanám a sorstársamnak, de az is rosszindulatú volna.
  - kedves közös képviselő úr, rendkívül érdekelne, miért nem tájékoztatják a lakókat a  házfelújítással kapcsolatos költségvetés alakulásáról? - kérdi a vadászpuskás macsó, felesége hevesen bólogat, újabb zendülés a termeben. tíz perce sincs, hogy Kovács Úr megnyitotta a lakógyűlést.





























...

Mivel a hétvégén kisebb nosztalgia napot tartottam és előszedtem a régebbi kedvenc zenéimet, ismét rá kellett jönnöm, hogy a post rock stílus Isten (bármelyik) legnagyobb ajándéka számomra a szeletelt kenyér és a Matula magazin óta. Úgy gondoltam, írok is egy kis informatívat önmagáról a stílusról és a számomra meghatározó két post rock bandáról.

Szóval a Post rock mint stílus leginkább úgy határozható meg, hogy rockzenei eszközökkel (hangszerekkel) játszott instrumentális zene. Talán a komolyzenéig is elmerészkednék. A stílus az alternatív rockból ered, kezdetben (90-es évek eleje) leginkább a Mogwai nevű formációval hódított teret. Róluk nem írnék, ehhez a Dávid jobban ért, én nem annyira ismerem. A név egy Simon Reynolds nevű zenekritikustól ered aki a Bark Psychosis Hex című lemezét jellemezte vele a Mojo-ban 1994-ben.Bővebben kifejtve azt írta, hogy a rockzene eszközeit felhasználva nem-rockzenei célokra, inkább hangulatfestő és textúrális, mintsem kemény riffek és power-chordok egyvelege. (Végül kiderült, hogy már más is használta előtte, de nem ennyire találóan).

Számomra a post rock egyaránt jelentheti a világ apokaliptikus pusztulását és a természettel való nyugodt harmóniát is. Hosszan elnyúló akár egyórás számok, amelyek az élet soundtrack-jeként  képesek átsegíteni a leglehangolóbb napjaimon is. A kifejtett érzelmekről megoszlanak a vélemények, Dávid szerint a Mono, egyik jelöltünk, zenéje már túl vidám a post rock kereteihez, azonban számomra a vidámság is belefér, annak ellenére hogy tudom, nem ez az elsődleges céljuk.

A legmeghatározóbb együttesek talán a Mogwai és a Godspeed You! Black Emperor (továbbiakban GY!BE) voltak. A Mogwairól, mint mondtam, nem beszélnék, azonban a GY!BE-ról ejtsünk pár szót.

Számomra a montreali székhelyű banda az egyik alapkő. Örök nosztalgia. A zenéjük nem kevesebb mint a (jelentésében és fontosságában is) komolyzene újraértelmezése. A kilenctagú együttes 1994-ben alakult meg, nevüket egy 1976-os fekete-fehér japán dokmentum filmről kapták. A film egy japán motorosbanda a Black Emperors történetét meséli el, rendezője Mitsuo Yanagimach . A Post rockon kívül számos egyéb jellemvonásuk van, a punktól egészen a komolyzenéig. Számaik a sztenderdnek megfelelően 15-25 perces hosszúságúak. Ez elsőre soknak tűnhet, de ez az a zene, amire igazán rá kell hangolódni. Csak úgy adja ki igazi önmagát ha koncentrálva, az élményt különleges eseményként kezelve hallgatjuk. A klasszikus zenei párhuzam miatt néhány ifjú a konzervatóriumban biztosan felhorkanna, ugyanakkor semmivel nem betegebb vagy progresszívebb mint Ravel volt az ő korában. A banda 2003 óta regnál, 2008 elején felbukkant egy hír arról, hogy feloszlottak, de ezt később cáfolták. Utódegyütteseik közül talán a Silver Mt. Zion a legjelentősebb, de ez már messze nem az igazi. Ezt bátran merem kijelenteni, mert épp ezt hallgatom.

GY!BE Myspace

A Másik számomra jelentős csapat a Japán Mono. 4 tagú együttes, 1999-ben alakultak. A post rocknak egy sokkal népszerűbb és gyakrabban másolt fajtáját űzik, amelyben a gitároké a főszerep és igenis van helye a súlyos és döngölő (ugyanakkor a hagyományos rocknák és metálnál sokkal elnyújtottabb, gördülékenyebb) riffeknek. A textúra és a borús-kellemes olykor borús-kellemetlen, de mindenképp borús hangulat megteremtője az egyszerre pusztító és távolról csengő gitárhang és a zongora. Számaik némiképp rövidebbek, de még mindig nem a tipikus dalforma. A hagyományos verze-refrén-verze felépítés már a legelején elvérzik, ugyanis a GY!BE-ral ellentétben itt nemhogy ének, de emberi hang sincs. Ebben a stílusban halvány a határvonal a nagyon rossz és sablonos és a kiemelkedően jó zenék között. Sokan bele is futnak ebbe a hibába, ugyanis már megszámlálhatatlanul sok unalmas post rock banda van, leginkább a gitárral-apokaliptikusan-falat-bontunk vonalon. Számomra a Mono leginkább az élet háttérzenéje. Nem igényel akkora figyelmet mint az előbb említett, ugyanakkor borújával mindig jókedvre derít.

Mono Myspace

- hát, igazából szükségem van erre az ingre - mondta magában a lázadó -, de fokoznom kell a feltűnést, hogy eljusson az üzenetem azokhoz a birkákhoz is, akiknek a tojásdobálásról még nem esik le, mi a célom. igen, megcsinálom!
   kivette tolltartójából a kedvenc ceruzáját, halványan megrajzolta a feliratot, majd kivette tolltartójából kedvenc filctollát, és végighúzta az előre felrajzolt vonalakon.
- vagy inkább legyen mákospite? - morfondírozott rajzolás közben - neem, tojás marad! az egy egyezményes dolog, bárki lázadó tojással próbálkozna. könnyű, nagyot freccsen, látványos nyomot hagy, megbotránkoztat... és ami a legfontosabb: szégyellni fogja magát ez a pénzéhes, egoista vadmalac!
   mikor elkészült az inggel, önelégülten lezuhanyzott, a hónalját is jól megmosta ("...izzasztó helyzet lesz, mindenki engem fog figyelni... veszek még reggel valami jó dezodort a suliba menet..."), majd összeütött egy rántottát három tojásból, hármat félretett későbbre. bőven megsózta, egy csipet borsot is tört a tetejére.
- juli milyen büszke lenne, ha látná! hogy fogja sajnálni, hogy olyan hamar szakított velem! két hónap... le se feküdtünk...

...

   reggel nylonzacskóba tette a három tojást, vett egy old spice whitewater-t, és az egész buszúton stresszelt az összekoccanó tojások miatt
- de hülye vagyok! megvehettem volna a corvinus melletti kis trafikban is! sokkal könnyebb lett volna... na mindegy, úgyse fogja tudni senki. magányos farkas vagyok. egyedüli szónok a birkanyáj közepén...
   a suliba érve vett magának egy csokis és egy lekváros croissant-t, vett egy automatás kávét, és nézte a terembe igyekvő emberek arcait.
- igen... kb 45 milliárd volt... nem pontosan, de ki fog utánanézni? - hirtelen elkerekedtek szemei, és elmosolyodott - ... a magyar népnek...! ez az! egyesítem a magyarság-tudatot a számítástechnikával! hiszen a számítástechnika hihetetlen sebességgel fejlődik, kikerülhetetlen a huszonegyedik században, viszont egyre kevesebb az emberek pénze magyarországon... mindenki mellém áll majd! micsoda zendülés lesz! aki nem ért a számítástechnikához, a kizsákmányoltság annak is mindenképp ismerős lesz! a nézők fele tapsol, s aki nem, az csak zavarban lesz, de valójában egyet fog érteni velem! hiszen magyar! ez az...! ...ez az...!
   belépett a terembe.
- basszus mennyien vannak! kicsit feszültebb vagyok, mint ahogy elképzeltem! de csak a kezdet lesz nehéz - nézelődött - ötödik sor. igen, az épp elég közel lesz...

...

- ...a picsába, ezt a részét többet kellett volna gyakorolnom...!

"humoristák" rovatunk második része ez, viszont ezt a pár linket (egyébként furdal a lelkiismeret, hogy csak utasítgatlak titeket erre-arra a honlapra) csak végtelenül türelmes emberek nézzék meg. első ránézésre andy milonakis egy 12 éves, mocskos szájú, elkényeztetett, szerencsétlen, kövér, egoista... szóval igazi amerikai kölök nulla humorérzékkel, nulla életcéllal, és tényleg azt hihetné az ember, hogy szarrá unja magát, ezért unalmas videókat készít magáról, és felrakja őket a youtube-ra.

a srác így néz ki: 



















és ennyi idős: 32.

bizonyíték: imdb, wikipedia.


olyan hormon-problémája van, ami miatt megállt a fizikai növekedésben a pre-pubertás idején. netre felpakolt videókkal lett népszerű, mostanra már az MTV-n van műsora. van egy segélyszervezete, az Andy's Hormonally Deficient Kiddo's, ahol az övéhez hasonló problémával küzdő "gyerekeken" segít. hihetetlenül fárasztő dolgai vannak a neten, kb olyanok, mint a zacival készült interjú. nézzétek meg kezdésnek ezt (00:37), ahol Andy Milonakis FBI ügynökké változik. aztán itt van (02:02) ugyanez a srác, ahogyan megtanítja nekünk, hogyan erőltessük a nevetést.
ez (03:19) a felvétel a 2007es superbowl-ról szól.
ez (01:33) egy éppenséggel kifejezetten vicces felvétel.

Mint rutinos újságíró, az újságírás leendő doktora, okító jelleggel szeretném veletek megosztani azt a mélyinterjút, amelyet élettársammal, F. Gáborral készítettem, az életről, halálról, istenről, traktorokról. kérdések félkövéren.





















A sztárriporter és interjúalanya a beszélgetés kezdetén...


- Haló!
- ez már az interjú?
- ühüm.
- ja, jó. jó napot kívánok minden kedves hallgatónak!
- jó napot. hogy van ma?
- köszönöm szépen...
- nem gáz, ha tegeződünk?
- hát uram, szabadjon...
- akkor jó.
- hm. nem baj.
- tehát akkor életed, merthogy megbeszéltük, hogy tegeződünk...
- merthogy meghaltam.
- ...igen, szóval most egy ilyen posthumus interjút hallhatnak a kedves hallgatók.
- akkor ez most egy nagy sláger lesz!
- ez egy halál utáni élmény-interjú.
- igen. jó. nagyon szívesen beszélek erről.
- tehát szeretném megkérdezni, hogy melyik volt a kedvenc traktorod?
- jaaj, a traktor!
- bizony! bejött a nosztalgia, igaz?
- igen igen! micsoda traktor volt! a márkája az volt, hogy A Kék Traktor! úúú!
- és emlékszel? piros volt a színe! kurva jó volt.
- elképesztő! inkább vörös!
- olyan pirosas.
- olyan vérszínű!
- vérszínű!
- vagy az...
- vagy az...
- ...kék volt, csak a gyalogosok...miután átmentünk rajtuk..? na mindegy! szóval Kék Traktor!
- melyik volt a legviccesebb haláleset?
- a legviccesebb? hát... egyszer kettévágtunk egy embert a buszon. azon nagyon sokat nevettünk!
- áh, igen...
- az milyen vicces volt!
- na és, őőő...
- így kettéesett!
- melyik lába volt levágódva?
- ő... bár hihetnénk azt, hogy ez egy rossz kérdés... de a jobb!
- na. akkor... és mi van már még akkor?
- hát az volt az igazán vicces, hogy kapaszkodott az úriember, és ahogy elindult nagy sebességgel a busz, az egyik fele nekivágódott a busz hátsó részének! háháh! milyen vicces volt! azok voltak a szép idők!
- milyen érzés a Földön élni? mármint... VOLT élni.
- ja igen, igen.
- volt élni volt a Földön volt.
- hát, sokáig nem értékeltem ezt a bolygót, sok butaságot csináltam, de most hogy a pokol tüzén égek régóta, rájöttem, hogy ez a Föld, ó, hát ez egy mennyei dolog! egy ajándék! itt minden szép, zöld...
- melyik volt a kedvenc atomerőműved?
- háát... nekem a paksi. azt szerettem. hangulatos volt, jó kávét főztek, az bepörgetett, tudja? ott nem volt megállás.
- ment a pörgés, nem? nem úgy, mint Csernobilban.
- ja, persze! ott egyszer kifolyt a kávé.
- kifröccsent.
- igen. sokan... sokan...
- megégetett pár embert.
- bizony!
- forró kávé volt az.
- sokan bepörögtek tőle.
- felmelegedett.
- annyira bepörögtek tőle!
- igen, igen. nagyon meleg lett az ősz.
- igen.
- és.... milyen érzés volt találkozni Darwinnal?
- Darwinnal?
- igen, igen.
- hát...
- mert azért azt kevesen mondhatják el magukról, hogy találkoztak Darwinnal.
- melyikkel? mert ugye sok Darwinnal találkoztam életem során.
- hátt... a Károly, ahogyan magyarosan...
- jaaa a Darwin Károly, ó, hát az...!
- bocsánat, Charles!
- Charles... Charles Károly... hát, egy kicsit ilyen zömök pacák. a külsője alapján nem túl szimpatikus az ürge.
- de így a személyisége az így izé?
- a személyiség...? ja értem! hát a személyiség, személyiség....
- személyiség. szem-élyiség.
- hát igen...
- szem..ély... iség! érdekes, nem? személyiség!
- személyiség... személység... igen...
- személyiség...
- ez a Darwin... hát úgy igen. ÚGY igen. igen.
- na és figyelj! ha mondjuk valaki - mondjuk egy ilyen természetfeletti, vagy alatti erő...
- ühüm ühüm.
- ...felajánlaná, hogy...
- ühüm.
- ...elutazhatsz valahova a négyes metróval...
- ááá!
- hová utaznál?
- hú ez, na ez fogós kérdés!
- azért gondoljuk át a tükrében annak, hogy most mi a szituáció, kicsit gondolkodjuk, elmélkedjünk!
- tehát hogy ÉN hova utaznák...
- igen.
- de úgy helyileg, nem?
- hát... úgy is jó. hát akkor úgy!
- jó-jó-jó. jó. jó. hát... nagyon elmennék már valahova, jól érzékeled, igen!
- igen?
- elmennék már oda valahova, igen.
- nem? de.
- igen. másik helyre, ahogy mondod. ühüm, ühüm...
- na.
- ja hogy hová?
- na.
- jaa! hát... nem igazán ismerek helyeket. nem tudok helyeket.
- mondj egyet! mondj egy helyet! mondj egyet, gábor!
- ABC?
- ABC. tehát négyes metró, ABC?
- ühüm. ott lenne egy megálló. a közepébe. oda elmennék. oda mennék, mert nincs kóla. nincs már kóla.
- elfogyott?
- elfogyott, és ez elég nagy baj. ez baj. ez baj.
- igen.
- oda elmennék.
- na. és őő... tegyük fel, hogy összegyűjthetnéd az összes lehullott csapadékot egy nagy kondérba. hová tennéd a kondért?
- na erre a kérdésre, megmondom őszintén, már számítottam! ezt mondták már a barátaim, akikkel készített Ön interjút, ez egy jó kérdés! én eltenném máshova, megmondom őszintén. én máshova tenném. én nem ide. én máshova tenném.
- aha.
- teljesen máshova. én az ABC elé tenném. oda beraknám.
- és akkor lenne egy ilyen megálló, nem? hogy a csapadék!
- hááát... jó, olyasmi. igen. tahát az ABCbe. mellé.
- oda.
- arra. a környékére. tehát hogy ott legyen.
- hát hogy ne kelljen sokat.
- ne kelljen sokat. nem szeretem, ha sokat kell, tudja?
- igen.
- igen.
- senki nem szereti.
- igen. igen.
- melyik volt a legkeserűbb étel, amit evett?
- a baklava. hát az undorító.
- undorító?
- rázott, mint a pokol, úgy!
- úúú!
- hát ez...
- még rágondolni is rémes! pedig én nem voltam ott!
- összehúzódott a szájam tőle! igen, az! észrevettem, hogy zsírosabb volt a fülem utána egy hétig!
- úúú! ilyen keserű volt?
- tessék?!
- hát semmi!
- haló? nem hallom!
- ez most vesz?
- na igen, szóval így, ennyire.
- na és mondja kedves gábor!
- igen?
- melyik a kedvenc bolygója?
- Attila.
- mit?
- hát... háttőőő... főként húst. de tejfölt is!
- aha.
- nem, attila bolygó nagyon jó. persze nem fedezték még föl, ezért ijesztően hangzhat.
- hangzhat.
- igen. ezt még nem fedezték föl, de Attila bolygó nagyon emberi. azért is lett a neve Attila.
- hm. emberi.
- emberi.
- Attiláról, az emberséges hunról!
- heh.
- na és mondja, kedves gábor. melyik lenne az a...
- malamut!
- ...az a szám...
- ja! szám! igen?
- ...az a szám, amit így eltörölne?
- hát annak a sursánynak eltörölném a száját!
- de most maradjunk a matematika világán belül!
- ja értem.
- tehát akkor egy dalt szeretnék, egy címet.
- ja hogy milyen számot küldök?
- igen.
- hát az Integrál együttestől kérném a Parciális résztörtek című számot.
- kinek küldi?
- hát mindenkinek, aki szereti, a diffegyenleteknek, Eulernek, Newtonnak, Leibnitznek, és hasonló barátaimnak, akik már nem szagolhatják eme ibolyák kellemes illatözönjét, harmóniáját, e kecses virág...
- na jó, akkor mégegy utolsó kérdésem volna... őőő... mennyiszer volt olyan, amire most így visszagondolva azok után, amik előtt még megtörtént az, amiről mi most ugye szóban forgunk...
- eddig értem.
- ...szóval hogyha ezt vesszük alapul...
- igen...
- ... amit ugye tudunk.
- persze, tudunk.
- akkor mi az, amit mégis megváltoztatna azon a téren, aminek a szakterülete hozzátartozott ahhoz a kétszer átbeszélt témához, amiről már úgyis szó esett...
- áhá, értem!
- ...egyéb körökben?
- ühüm. hát... nehéz erre egyszerű választ adni...
- hát azért elég konkrétan tettem fel a kérdést, úgyhogy tegye már meg azt, hogy a kérdésre válaszol!
- ja, jó, jó...
- ne beszéljen mellé!
- akkor konkrét válasz következik. amit mond, azzal én többszörösen megtenném azt, amit már akkor megbeszéltünk, amikor Ön még, tudja, ott volt az előző társaságnál... mindenki tudja, miről van szó...
- hát a műveltebb hallgatóink persze.
- peeersze!
- de tételezzük fel, hogy mindenki művelt!
- igen, na most...
- az utolsó afrikai országban is.
- igen, na most én ezt áthelyezném, egyfajta kétes módon belediffundáltatnám az előző mondatába, tudja? és akkor ÍGY teljes a válasz. ÍGY. tehát ÍGY!
- aha.
- bele... belediffundál! bele. belemászik!
- igen, kedves hallgatóink, jól hallották!
- ezt gondolnám.
- jó, mégegy, tényleg utolsó kérdést szeretnék föltenni.
- jó.
- van-e isten?
- Isten? van-e isten? hát ez egy nagyon egyszerű kérdés: persze, hogy nincsen!
- köszönjük! f. gábort hallották istenről, és egyéb dolgokról! garai dávid, fókusz.




























...és a vége felé.

igazából jon lajoie-t már ezer éve be kellett volna mutatnom mindenkinek, aki nem ismeri, de csak most esett le, milyen lehetőségek rejlenek a blogírásban, meg hogy ez az egész felkerül a világhálóra... vágod? világháló! mindenki látja! bárhonnan! wow, eddig bele sem gondoltam... őrület, hogy fejlődik ez a világ technológiailag.... nyomtatók... számítógépek... internetes szótárak... lassan keménydrogokat lehet majd rendelni az ebay-en! robotok, nanotechnológia, klónozás, számítógépes vírusok, csetszex, videómegosztók... infrás billentyűzet... gondolj bele! gondolj bele! állat!
na de, visszatérve az ösvényre, íme Jon Lajoie! humorista, és még vicces figura is! nézzétek meg ezeket a videókat, aztán ha van kedvetek, nézzétek meg a többit is! jók!

Everyday normal guy