A Skins egy brit vígjáték-dráma, ami 2007-ben debütált az angol E4 csatornán. A sztori maga az, hogy van egy csoport tipikus 17 éves bristoli fiatal. akik a kisváros unalmában az ilyenkor szokásos bandába verődést választják időtöltésként. Ez az egész meg van fűszerezve rengeteg droggal, érzelmi problémával/alkalmi szexszel és különböző balhékkal. A szereplők között fel van vonultatva a lehető összes vallási, etnikai felekezet és szexuális hovatartozás. Van a főszereplő, Tony, aki a népszerű srác, az ő legjobb barátja Sid, aki a lehető legszerencsétlenebb geek és ráadásul szerelmes is Tony barátnőjébe Michellebe. Van muszlim fiú is, Anvar, akinek hithű muszlimként a legjobb barátja egy meleg srác, Maxxie. Chris a partiállat, aki szerelmes a pszichológia tanárnőjébe és Jal, a néger lány nagyon sok tehetséggel és családi problémával. Az én kedvenc szereplőm mondjuk Cassie az anorexiás lány, aki mintha mindig a föld felett replne 17 centivel. Ők tulajdonképpen az alapjai az egész sorozatnak és a történet szerencsére jól szét van osztva a szereplők között. Minden rész másik karakterre épül és a legtöbb esemény nem tér vissza a további részek alatt. Érdekesség amúgy, hogy a főszereplőkről elnevezett részek mindegyikének nyitó képsora az adott szereplő szemeinek nagytotálja. Én erre elsőre nem is jöttem rá mielőtt utánaolvastam volna.
Amúgy tök jó, hogy az amerikai sorozatokkal ellentétben itt a 17 éves srácokat meg lányokat nem tökéletes, 25 éves színészek játszák, hanem olyanok akik tényleg ennyi idősek és életszaga van az egésznek, nem ilyen erőltetett massza. amúgy nekem nagyon tetszett a színészgárda, tehetségesek és tökéletesen illenek a szerepbe. Még egy ellenpont az amerikai sorozatokkal szemben, hogy itt kőkeményen vállalják a drogokat és a meztelenséget. Nincs semmi álszent kioktatás. A zenék nagyon ütnek, le is töltöttem a soundtracket felfedezve, hogy mennyi jó zene van benne amit nem is vettem észre. Ez talán azért lehetett, mert a képek annyira karakteresek és úgy megfognak, hogy a hangulatfestés miatt már fel sem tűnik a sok apró részlet.
Amúgy a legjobb dolog az egészben, hogy minden részben olyan tökéletesen felépítetten pusztul le a lelkivilágom, hogy aztán a végére újra felépüljön, hogy azt tanítani kellene! És miközben tudom hogy minden pusztul, a hasamat fogom a röhögéstől a poénok miatt. Talán emiatt hiányzik az a keserű szájíz, ami a drámák után maradni szokott a számban.
Na megyek rágyújtok...addig mindenki nézze meg a trailert és gyorsan kapjon kedvet!
ps.: amúgy Dávid sokat kritizálta, hogy mindenhova odaírom h kötelező, meg alapmű....de hát istenem, ez tényleg az:)
