A sztárriporter és interjúalanya a beszélgetés kezdetén...
- Haló!
- ez már az interjú?
- ühüm.
- ja, jó. jó napot kívánok minden kedves hallgatónak!
- jó napot. hogy van ma?
- köszönöm szépen...
- nem gáz, ha tegeződünk?
- hát uram, szabadjon...
- akkor jó.
- hm. nem baj.
- tehát akkor életed, merthogy megbeszéltük, hogy tegeződünk...
- merthogy meghaltam.
- ...igen, szóval most egy ilyen posthumus interjút hallhatnak a kedves hallgatók.
- akkor ez most egy nagy sláger lesz!
- ez egy halál utáni élmény-interjú.
- igen. jó. nagyon szívesen beszélek erről.
- tehát szeretném megkérdezni, hogy melyik volt a kedvenc traktorod?
- jaaj, a traktor!
- bizony! bejött a nosztalgia, igaz?
- igen igen! micsoda traktor volt! a márkája az volt, hogy A Kék Traktor! úúú!
- és emlékszel? piros volt a színe! kurva jó volt.
- elképesztő! inkább vörös!
- olyan pirosas.
- olyan vérszínű!
- vérszínű!
- vagy az...
- vagy az...
- ...kék volt, csak a gyalogosok...miután átmentünk rajtuk..? na mindegy! szóval Kék Traktor!
- melyik volt a legviccesebb haláleset?
- a legviccesebb? hát... egyszer kettévágtunk egy embert a buszon. azon nagyon sokat nevettünk!
- áh, igen...
- az milyen vicces volt!
- na és, őőő...
- így kettéesett!
- melyik lába volt levágódva?
- ő... bár hihetnénk azt, hogy ez egy rossz kérdés... de a jobb!
- na. akkor... és mi van már még akkor?
- hát az volt az igazán vicces, hogy kapaszkodott az úriember, és ahogy elindult nagy sebességgel a busz, az egyik fele nekivágódott a busz hátsó részének! háháh! milyen vicces volt! azok voltak a szép idők!
- milyen érzés a Földön élni? mármint... VOLT élni.
- ja igen, igen.
- volt élni volt a Földön volt.
- hát, sokáig nem értékeltem ezt a bolygót, sok butaságot csináltam, de most hogy a pokol tüzén égek régóta, rájöttem, hogy ez a Föld, ó, hát ez egy mennyei dolog! egy ajándék! itt minden szép, zöld...
- melyik volt a kedvenc atomerőműved?
- háát... nekem a paksi. azt szerettem. hangulatos volt, jó kávét főztek, az bepörgetett, tudja? ott nem volt megállás.
- ment a pörgés, nem? nem úgy, mint Csernobilban.
- ja, persze! ott egyszer kifolyt a kávé.
- kifröccsent.
- igen. sokan... sokan...
- megégetett pár embert.
- bizony!
- forró kávé volt az.
- sokan bepörögtek tőle.
- felmelegedett.
- annyira bepörögtek tőle!
- igen, igen. nagyon meleg lett az ősz.
- igen.
- és.... milyen érzés volt találkozni Darwinnal?
- Darwinnal?
- igen, igen.
- hát...
- mert azért azt kevesen mondhatják el magukról, hogy találkoztak Darwinnal.
- melyikkel? mert ugye sok Darwinnal találkoztam életem során.
- hátt... a Károly, ahogyan magyarosan...
- jaaa a Darwin Károly, ó, hát az...!
- bocsánat, Charles!
- Charles... Charles Károly... hát, egy kicsit ilyen zömök pacák. a külsője alapján nem túl szimpatikus az ürge.
- de így a személyisége az így izé?
- a személyiség...? ja értem! hát a személyiség, személyiség....
- személyiség. szem-élyiség.
- hát igen...
- szem..ély... iség! érdekes, nem? személyiség!
- személyiség... személység... igen...
- személyiség...
- ez a Darwin... hát úgy igen. ÚGY igen. igen.
- na és figyelj! ha mondjuk valaki - mondjuk egy ilyen természetfeletti, vagy alatti erő...
- ühüm ühüm.
- ...felajánlaná, hogy...
- ühüm.
- ...elutazhatsz valahova a négyes metróval...
- ááá!
- hová utaznál?
- hú ez, na ez fogós kérdés!
- azért gondoljuk át a tükrében annak, hogy most mi a szituáció, kicsit gondolkodjuk, elmélkedjünk!
- tehát hogy ÉN hova utaznák...
- igen.
- de úgy helyileg, nem?
- hát... úgy is jó. hát akkor úgy!
- jó-jó-jó. jó. jó. hát... nagyon elmennék már valahova, jól érzékeled, igen!
- igen?
- elmennék már oda valahova, igen.
- nem? de.
- igen. másik helyre, ahogy mondod. ühüm, ühüm...
- na.
- ja hogy hová?
- na.
- jaa! hát... nem igazán ismerek helyeket. nem tudok helyeket.
- mondj egyet! mondj egy helyet! mondj egyet, gábor!
- ABC?
- ABC. tehát négyes metró, ABC?
- ühüm. ott lenne egy megálló. a közepébe. oda elmennék. oda mennék, mert nincs kóla. nincs már kóla.
- elfogyott?
- elfogyott, és ez elég nagy baj. ez baj. ez baj.
- igen.
- oda elmennék.
- na. és őő... tegyük fel, hogy összegyűjthetnéd az összes lehullott csapadékot egy nagy kondérba. hová tennéd a kondért?
- na erre a kérdésre, megmondom őszintén, már számítottam! ezt mondták már a barátaim, akikkel készített Ön interjút, ez egy jó kérdés! én eltenném máshova, megmondom őszintén. én máshova tenném. én nem ide. én máshova tenném.
- aha.
- teljesen máshova. én az ABC elé tenném. oda beraknám.
- és akkor lenne egy ilyen megálló, nem? hogy a csapadék!
- hááát... jó, olyasmi. igen. tahát az ABCbe. mellé.
- oda.
- arra. a környékére. tehát hogy ott legyen.
- hát hogy ne kelljen sokat.
- ne kelljen sokat. nem szeretem, ha sokat kell, tudja?
- igen.
- igen.
- senki nem szereti.
- igen. igen.
- melyik volt a legkeserűbb étel, amit evett?
- a baklava. hát az undorító.
- undorító?
- rázott, mint a pokol, úgy!
- úúú!
- hát ez...
- még rágondolni is rémes! pedig én nem voltam ott!
- összehúzódott a szájam tőle! igen, az! észrevettem, hogy zsírosabb volt a fülem utána egy hétig!
- úúú! ilyen keserű volt?
- tessék?!
- hát semmi!
- haló? nem hallom!
- ez most vesz?
- na igen, szóval így, ennyire.
- na és mondja kedves gábor!
- igen?
- melyik a kedvenc bolygója?
- Attila.
- mit?
- hát... háttőőő... főként húst. de tejfölt is!
- aha.
- nem, attila bolygó nagyon jó. persze nem fedezték még föl, ezért ijesztően hangzhat.
- hangzhat.
- igen. ezt még nem fedezték föl, de Attila bolygó nagyon emberi. azért is lett a neve Attila.
- hm. emberi.
- emberi.
- Attiláról, az emberséges hunról!
- heh.
- na és mondja, kedves gábor. melyik lenne az a...
- malamut!
- ...az a szám...
- ja! szám! igen?
- ...az a szám, amit így eltörölne?
- hát annak a sursánynak eltörölném a száját!
- de most maradjunk a matematika világán belül!
- ja értem.
- tehát akkor egy dalt szeretnék, egy címet.
- ja hogy milyen számot küldök?
- igen.
- hát az Integrál együttestől kérném a Parciális résztörtek című számot.
- kinek küldi?
- hát mindenkinek, aki szereti, a diffegyenleteknek, Eulernek, Newtonnak, Leibnitznek, és hasonló barátaimnak, akik már nem szagolhatják eme ibolyák kellemes illatözönjét, harmóniáját, e kecses virág...
- na jó, akkor mégegy utolsó kérdésem volna... őőő... mennyiszer volt olyan, amire most így visszagondolva azok után, amik előtt még megtörtént az, amiről mi most ugye szóban forgunk...
- eddig értem.
- ...szóval hogyha ezt vesszük alapul...
- igen...
- ... amit ugye tudunk.
- persze, tudunk.
- akkor mi az, amit mégis megváltoztatna azon a téren, aminek a szakterülete hozzátartozott ahhoz a kétszer átbeszélt témához, amiről már úgyis szó esett...
- áhá, értem!
- ...egyéb körökben?
- ühüm. hát... nehéz erre egyszerű választ adni...
- hát azért elég konkrétan tettem fel a kérdést, úgyhogy tegye már meg azt, hogy a kérdésre válaszol!
- ja, jó, jó...
- ne beszéljen mellé!
- akkor konkrét válasz következik. amit mond, azzal én többszörösen megtenném azt, amit már akkor megbeszéltünk, amikor Ön még, tudja, ott volt az előző társaságnál... mindenki tudja, miről van szó...
- hát a műveltebb hallgatóink persze.
- peeersze!
- de tételezzük fel, hogy mindenki művelt!
- igen, na most...
- az utolsó afrikai országban is.
- igen, na most én ezt áthelyezném, egyfajta kétes módon belediffundáltatnám az előző mondatába, tudja? és akkor ÍGY teljes a válasz. ÍGY. tehát ÍGY!
- aha.
- bele... belediffundál! bele. belemászik!
- igen, kedves hallgatóink, jól hallották!
- ezt gondolnám.
- jó, mégegy, tényleg utolsó kérdést szeretnék föltenni.
- jó.
- van-e isten?
- Isten? van-e isten? hát ez egy nagyon egyszerű kérdés: persze, hogy nincsen!
- köszönjük! f. gábort hallották istenről, és egyéb dolgokról! garai dávid, fókusz.
...és a vége felé.
