A magyar emberek kommentelési szokásai erős hasonlóságot mutatnak azok társadalmi, politikai vitaeszközeivel.

Persze olyan, hogy magyar ember, kizárólag abban a kontextusban létezik, azoknak az embereknek a szemében, akikről, amiről most írni fogok. A magyar emberről már sokan értekeztek, jól is, rosszul is, de erről a szemszögről még nem hallottam. A blogok, fórumok és egyéb elektronikus írások, ahol adva van a lehetőség, hogy a jónép véleményt alkosson az adott szöveggel kapcsolatban, sűrűn mutatnak olyan képet, mintha gyakorló analfabéták, vagy a PISA-teszten épphogy megbukott középiskolások rohamozták volna meg őket.

Mert az, amit a blogok kommentjei közt olvasok elképesztő! Konkrétan ettől szakadt el…

De a zenei sajtó még kivételt is képez, különösen a quart, ahol azért a zenében jártasabb kollégák próbálják megvitatni, hogy a Shit and shine legújabb lemeze, vagy az éppen feltűnt kongói afro- dubstep hős mutatja-e a zene ideális jövőképét.

A politikai blogoknál már szinte megszokott, hogy az adott oldal saját, és most nem parlamenti értelemben, ellenzékét úgy kezeli, mintha az maga lenne az ördög, egy bértollnok képében megjelenve.

Nem gondolom, hogy ez magyar sajátosság lenne. Jelentkezik ez más fiatal (úgy a hagyományos, mint a szó internetre vonatkozó értelemben vett) demokráciáknál is. Ezt mondjuk csak az általam értett másik két fiatal demokrácia kultúrájában tudom igazolni (ezek a Szerb és a Horvát lennének).

Szóval sok helyen jelen van még az a hozzáállás, hogy ha valamit leírsz, és az nem egyezik mindenki véleményével akkor elsőként: anyád!

Másodsorban, te hogy írsz? Miért gépelted el azt az egy betűt? Nem tudsz helyesen írni? Nem vagy magyar? Tanulj meg írni!

Harmadsorban, olvass utána! Minek? Hol? Miért? Hol írják azt, amit te gondolsz, és én nem tudok?

Innentől a keményebb dolgok következnek, mint bértollnok! Pénzért írod, te! Ki fizet neked ezért?

A Zsidózás, Nácizás már csak a leghatározottabban állást foglalóknak jár ki, ezekről nem is akarok beszélni, annyira evidens, hogy baromság. Persze néhány esetben az alkotó tényleg zsidó, néhány esetben pedig tényleg náci, de láttunk már ilyet

Válaszként annyit tudnék felhozni, hogy a te anyád!

Másodsorban, nem mindenki születik úgy, hogy helyesen tud írni. Gyakorlás és elszántság kérdése. Elírások és vesszőhibák pedig a legjobbaknál is előfordulnak. Úgy mondják a városi legendák, hogy még maga Kazinczy is segítséget kért néha nyelvi problémái közepette! Valamint nem hiszem, hogy ezen kellene lovagolni…

Harmadrészt, az olvass utána! a kedvencem! Ez akkor használatos, amikor valamivel úgy istenigazából megcáfolnánk egy állítást, de sajnos egyetlen tény, vagy olvasmányélmény sem jut eszünkbe! Olvass tehát utána, mert nekem nem jut eszembe semmi.

A keményebb beszólások közül, a már fent említett zsidózást, nácizást lezártnak tekintem. Ugyanakkor marad még nekünk cubákként a bértollnok kategória. Ugyan már kedves uram, már miért gondolod, hogy szeretett Viktorodnak vagy Ferencednek megérné az utolsó hobbibloggert is megfizetni, hogy maga felé terelje a nyájat! Ha mással nem megy, ezzel sem fog!

A tisztelt publikumot pedig arra kérném, álljunk ki szépen az olyan unalmasan hangzó normális párbeszéd és a még unalmasabb tényekkel való érvelés mellett!

Köszönöm: a felülírott