friss lakótelepi lakás tulajdonosaként hősünk terhes gondolatok nélkül, derűsen ballag a közeli általános iskola felé lakógyűlésre. nyilvánvalóan élmény lesz.
 - maga is a lakógyűlésre jön? - hangzik a kérdés az út túloldaláról a nagydarab, kopaszodó, dülledt szemű, ősz hajú, középkorú úrtól.
 - igen - csak röviden és tömören. - először jövök. milyen lesz?
 - nem tudom, én is először járok itt - mondja a rutintalan kolléga, akiről kiderül, hogy már hat éve lakik ugyanabban a tizenöt emeletes épületben, amiben én is.
 - hogy-hogy nem jött idáig?
 - eddig minden rendben volt, de most szemetszúrt valami ezen a papíron - ez a tájékoztató a napirendi pontokkal, elszámolással. mivel kezd unalmas lenni a párbeszéd, gondoltam, benyögök valami minimálisan humoros, érdekfeszítő dolgot.
 - úgy látom, a szórakoztató ipar gondoskodott rólunk - mutatok a negyedikesek tornatermi balettórája felé, mikor elhaladunk a suli mellett.
 - igen... táncolnak a kislányok... - nem nagyon vette a lapot. a humor bukott, jobb lesz komolyan figyelni. gyorsan fejszámolok; 160 feletti a lakások száma, ez jelenthet akár 200 lakót, egy lakógyűlés érdekében érdemes kibérelni pl egy tornatermet.
 - itt lesz a teremben a gyűlés? - kérdem.
 - áh, nem hinném, valami kisebb teremben - mondja a tapasztalt dülledt szemű.
   megvan a terem. 20-25 ember üldögél. berontok, mire a hátam mögül a gondnok néni ismerős hangja csilingel.
 - há' váárjon! feliratkozni, aláírni!
 - ááá, csókolom! - és írom és írom és kapok szavazócetlit, és még nem értem, mi ez az egész. a regisztráció 2 percet vesz igénybe, aztán helyet találunk újdonsült ismerősömmel, nyilván egymás mellett, merthogy az amatőrök elszeparálva foglaljanak helyet.
  előttem két idős hölgy, ceruza, toll és olló az egyik előtt az asztalon, a másik már levagdosta külön-külön a szavazócetliket. összesen 200 szál haj lehet a két öregen, harmincöt éves ruhákat hodanak, úgyhogy rájuk gyanakszom, mint a jövendőbeli balhé és elégedetlenkedés gócpontjai. dülledt szemű leül mellém, egészen csendben van, rákérdez a rezsire, hány szobás a lakás, bizonytalanul válaszolgatok, illedelmesen visszakérdezek.
 - jaj, nem hoztam ollót - mondom, hátha kiderül, miért kéne, hogy legyen nálam olló.
 - hát... majd valahogy megoldjuk - nem jutottam előrébb, mindazonáltal érzem, hogy rátaláltam az egyetlen nyugodt figurára, aki mellett nyugalomban végig lehet ülni az egész szart. kiderül, hogy a sorszámozott szavazócetliket "igen", "nem" és "tartózkodik" feliratú kartondobozokba kell majd bedobálni.
  a szoba végében két-három fiatalabb srác, egy 40 körüli levitézlett, festettszőke, ráncos nő büszkeséggel telve, plusz a hivatalos közeg: a gondnok néni, és még két kiváló lakó. előttük én és jóbarátom, előttünk a kopasz nénik, jobbra a tömött szakállú, sötétített olvasószemüveges, kövér ötvenes férfi pici, törékeny feleségével, és csak azért nem hozták el a vadászpuskát, amit a garderobe-ban tartanak a falhoz döntve, mert kifogyott a töltény. mögöttük két hófehér arcú, legalább kilencvenes nyugdíjas, és egy hatvan-körüli nő, aki azért jött egyedül, mert dacol mindenkivel, aki eljött volna vele. vagy egyedülálló (és az sem lehet véletlen). előttünk még egy halom középkorú, és az ősz hajú nő a tizenötödikről, akinek kulcsa van (=hatalom) az épület titkos zugaihoz (pl. liftajtó, raktár, konténertároló). nagyjából ezek a figurák ismétlődnek, és még néhány naiv fiatal (köztük én is).
 - a 2003. évi CXXXIII. törvény a társasházakról 35.§ (1) bekezdésében foglaltak alapján a lakógyűlést megnyitom - süvölti egy határozott, asztalra támaszkodó középkorú férfi (Kovács Úr, a közös képviselő), miközben kiballag a pódiumra, én meg nem értem, hogy kerül ide ez a büntetőtörvénykönyves maszlag, egyre kerekednek a szemeim, és süllyedek alá a székemben - aki felvállalja jelenlétét, kérem dobja be az egyes számú cetlit az "igen" jelzésű dobozba!
  egy nő körbeviszi a kartondobozt.
  - hagyj engem békén ezzel a baromsággal, nem vagyok hajlandó, hogy merészelitek...!! - felháborodott üvöltés, repül a cetlitömeg valahol a jobb oldalon. az egyedülálló hatvanas a megaöregek mellől felháborodott. a lakógyűlés megakad egy percre, a hatvanas felveszi 19 dioptriás karcsiszemüvegét, amitől amúgy sem kicsi szemgolyói ijesztően nagynak tűnnek, és várja a reakciókat igazságos felháborodásának ügyében. ez az ügy mindazonáltal hamar elsikkad, sajnos magasról szarunk a nőre. őt kihagyjuk, Kovács Úr beszél.
 - tehát az egybegyűltek 87 százaléka felvállalta jelenlétét.
 - igen, ez az!... hát még jó, hogy...! - hallatszik a szoba minden szegletéből.
 - mivel sokáig fog tartani a gyűlés - gombóc a torkomban -, szeretném, ha egy fontos témát, vagyis az ötödik napirendi pontot (a ház tavaszra tervezett szigetelése, nyilászárócserék) előbbre vennénk, mivel nem tud mindenki végig maradni... - mondja Kovács Úr higgadtan, mire a dülledt szemű barátom suta mozdulattal fellendíti a karját.
  - megadom a szót! - Kovács Úr kegyelmes.
  - ne hargudjon, de ha már vette a fáradságot és kinyomtatta és lefénymásolta a lakógyűlési meghívót, és mindenkinek körbeadta, tegye már meg legyen szíves, hogy legalább tartja magát az abban ismertetett napirendi pontok sorrendjéhez! - méltatlankodik egyetlen kollégám, bennem egy világ omlik össze, úgy tűnik, hogy az elfojtott aggresszió a legváratlanabb pillanatokban tör utat magának a higgadt emberekből, ráadásul olyan erősen, hogy a bácsi nem is veszi észre, mekkora baromságot mond. - szeretném, ha szavaznánk arról, hogy az előre megbeszélt sorrendhez tartsuk magunkat!
  az agyam lefagy, pár másodpercre kiürül, nincsenek gondolatok, csak ez a börtön. szavazni fogunk. az igenes doboz szerint megtörjük a gyűlés gondosan felépített struktúráját, a nemes doboz szerint sorban megyünk a kérdéseken. jó része a népnek az igenes dobozba dobja a cetlit, néhány gerinctelen tartózkodik, én pedig a méggerinctelenebbek közé tartozom, ugyanis nemmel szavazok, azért, hogy a mellettem ülő besérült, elvált, magányos flótás ne érezze magát igazságtalan helyzetben.
  - sorstársak! - súgja mögöttem a festett hajú kivénhedt kurva, legszívesebben hátrakacsintanék és megnyalnám a szám szélét egy gonosz vigyorral az arcomon, de ehelyett lejjebb süllyedek a székben. sorstársává váltam a panaszkodó fasznak, a kivénhedt kurvával együtt még húsz ember ellenségei vagyunk. rosszindulatú összekacsintások, megbotránkozott arcok. egy minitársadalom száműzöttjeivé váltunk a dülledt szeművel.
  - az egybegyűltek 76 százaléka igennel voksolt - mondja Kovács Úr, és rá is zendít a házfelújítás témájára.
  - megbukott a tervünk! mi lesz velünk?? fussunk, meneküljünk innen! - mondanám a sorstársamnak, de az is rosszindulatú volna.
  - kedves közös képviselő úr, rendkívül érdekelne, miért nem tájékoztatják a lakókat a  házfelújítással kapcsolatos költségvetés alakulásáról? - kérdi a vadászpuskás macsó, felesége hevesen bólogat, újabb zendülés a termeben. tíz perce sincs, hogy Kovács Úr megnyitotta a lakógyűlést.





























...