Beat Dis, és The Big Royal Kunamaka Orchestra
csupa olyan zenét kaptunk tegnap az A38-on, amik körülírhatatlan érzéseket keltettek bennem, így igencsak gondban vagyok a kritikaírással, szavakkal nem fog olyan jól menni. mindenesetre megnéztem mindkét zenekart teljes egészében, úgyhogy mégis valami:
a Beat Dis-ről még nem hallottam, igen kevesen is voltak a koncertjükön, ezért azt hittem, viszonylag jelentéktelen zenekarról lesz szó, minden jel erre mutatott, de most utánanéztem a neten és úgy látom, sokaknak tetszik, ami nagyon helyes! trip hop zenét játszanak, amit mindenki nagyon szeret, főleg mióta a portishead berántotta a műfajt a mainstreambe (háhá), érezni is lehetett mint hatást, bár mást nem is nagyon ismerek ebből a műfajból. és igen, a boldogság gyertyája gyúlt lelkemben, amiért tehetséges emberek veszik a fáradságot, hogy összehozzanak korrekt koncerteket, jó zenével, jó látvánnyal, vetítéssel, sokféle hangszerrel, mindezt dicső hazánkban, szóval...nagyon frankó volt. tomcsi kollega azt állította, hogy az énekes hölgy MC ducky a SEEN és Esclin Syndo, és még ki tudja hány másik zenekarból. és valóban, bár a neve más, de a hölgy azonos. negatívumként a világítást tudnám említeni, elvett a vetített képek erejéből az, hogy hosszú perceken át erős fényekkel világították a zenészeket. de volt olyan is, hogy összeszedte magát a világítás, és akkor mindenki élvezte. meg talán kicsit hosszúra nyújtották a koncertet. de ezt lehet, hogy csak azért éreztem, mert irgalmatlanul izgatott voltam a főzenekarral kapcsolatban.
tomcsi elegánsan le is lépett a hajó fedélzetéről, amint belekezdett a kunamaka, de azthiszem csak kakilt a bkv éjszakai menetrendjét illetően. (egyébként ez a bejegyzés a sztrájknak köszönhető, mert ha közlekednének a buszok, akkor nem bukott volna meg az a prodzsekt, melynek keretében leutazom pécsre, hogy megnézzem a kunamaka ottani fellépését is és nem itthon csapkodom a billentyűzetet. e helyett viszont a keletiig sem jutottam el. marad a panelgettó!) én rendíthetetlenül pislogtam a színpad felé (mellesleg tomcsikám, az éjszakai járatok még jártak, csak aszittük hogy nem, baszodalássan!), és tényleg nagyon megérte, elvégre nem minden nap lát az ember Serj Tankian-bűl és Mike Patton-ből összegyúrt énekesfrontembert. nem volt semmi a fickó, egész koncerten szemüveget viselt, mutogatott és hadonászott, gesztikulált mint akinek végtagját szorították satuba és esélye sincs, hogy kiszedje onnan. egy halom ironikus és humoros átvezető szöveget produkált, és nagyon jó hangja van neki, ordít és énekel is, és van megjelenése, kisugárzása. a billentyűs bácsi jó nagydarabnak tűnt, rázta hosszú haját, és szerintem a basszerosok szoktak így kinézni (a watch my dying jut róla eszembe), úgyhogy legalább helyet kellett volna cserélniük a gitárossal. a valódi basszeros eléggé mozgékony, mindenkinél van mikrofon, átélés mindenkinek az arcán, szórakoztatóak élőben. látszik, hogy alaposan begyakoroltak mindent, felkészültek, és profik. valami egyszerűbb egyenruha-féleséget is viselnek. és az igazi showelem: Guy La Mouche!! az óriási légy, aki bejön egy-két számra, táncol, vedlik a színpadon, csapdos a szárnyával, pacsizik a nézőkkel! nézzétek meg, ahogyan nyaral, és azt is, ahogyan tisztességesen rögzíti a kunamaka új albumát!
zeneileg nagyon egyéni, hangulatra egy tim burton filmet idéz, ijesztő, feszült, rémmesés, és tele van metallal. legtöbbet a csengettyűs-szélfújós-hátborzongatós részek, és a kifejezetten erőszakos zúzások váltakoznak egészen kiszámíthatatlanul, de játszottak igazi táncolható partigerjesztő funkyt is, sőt a ráadásban egy olyan számmal zártak, aminek az alapja egy bárzongora-téma volt, amolyan buster keaton aláfestő zene, de a zongorás rész után sikerült egy ősi rock and roll gitárszólót is odabiggyeszteni. óriási volt, felkészült és profi volt minden tag a színpadon, szerintem ambíciózusak, és érdemes küzdeniük kicsit a hírnévért. különleges zenéről van szó, első hallásra megmarad az emberben valami, de mindig marad felfedeznivaló, emlékeztet néha a Mr.Bungle-re, de szilárdabb a tematikája, gyöngyszem, érdemes meghallgatni és odafigyelni rá és menni koncertre ha adódik rá alkalom, nagy (és abszurd) élmény, ördögi atmoszféra, egy utazás egy sötét hangulatú mesekönyv lapjaira.
még a helyszínen megvásároltam a legutóbbi albumukat(Tales from the dead), mivel sehonnan nem sikerült letöltenem, és akkor zsolti bácsi segítségével valahogy idevariáljuk a honlapra és mindenki tölt. igényes album-art egyébként, a számcímeken beszartam (pl. a Spider's waltz vizualizálása vicces élmény, avagy Megashit is the woods, Save the dolphins, Demon Club 666, és a kedvencem: Young but dead :D ), és 60 perc feletti hossz!
kedvcsináló szeksön:
- a szeptember 1-jei koncertjükből egy szám (jellemző az énekes humorára, hogy amikor belép a számban a gitár, elmondja a faszi, hogy "this is a song without guitar")
- az új album első száma valami TVműsorban
- Beat Dis videó (Just like)