Свияжский

Ki látta mostanában a Red Hot Chili Peppers Tell Me Baby című számát? Valahogy furának érzem, hogy az a zenekar akinek az első lemezein akkora erő volt és düh, most ilyen nyál popzenét csinálnak. Nem mintha baj lenne a poppal. Nem is nagyon lehet vele baj, hiszen valami attól pop, hogy népszerű. Tehát sokan hallgatják. Mondjuk a Scooter féle mellékvágányokra nem térnék itt ki, de egymillió légy nem tévedhet. Szóval meg lehetne oldani az RHCP elkurvulását annyival, hogy mikor, kb a Californication környékén, leálltak a heroinról, elkezdtek szar zenét csinálni. De nem hiszem, még egy ilyen zenekar tekintetében sem, hogy a heroinnnak ekkora befolyása lenne a kreatív folyamatra. Annyi lehet a megoldás, hogy miután elkezdtek felnőni és kihunyt bennünk a punkos lelkesedés, már nem annyira akartak ellenállni és lázadni minden ellen. Jött tehát az ötlet, hogy van ilyen dolog is ám, mint dallamos rockzene! Azzal pedig igen nagy pézeket lehet keresni mindenfele. Na most ha ez a két szó egyetlen szemantikai tartalomra utal, attól minden jóérzésű zenebuzi torka megbicsaklik. Külön-külön ugye nincs probléma a szavakkal, ám együtt vmi olyan dologra kezdenek utalni vele, mint a kibaszott Hooligans, a konvenciók és a kitűnő magyar fogyasztási kultúra mögé beálló, örök lázadók. Nem mondanám azért, hogy az RHCP egy szinten tartózkodik a Hooligansszel, de arrafelé konvergál. Valószínüleg mindig hitelesebb arcok lesznek Kiedis-ék, mint Hooligans Tibi, főleg ha nem veszik fel a redhátcsilipepörsz vezetéknevet. Azthiszem túlságosan elkalandoztam a dallamos rockzene fikázása felé és rájöttem, hogy javítanom kell. A Red Hot Chilli Peppers popzenéjével nincs semmi baj. Hallgatható, a Snow esetében néha élvezhető, rádiózene. Az én problémám azzal van, hogy karrierjük első 15 évében hihetetlen hévvel akarták megismertetni a világgal azt az energiát, ami a zenéjükből árad. Jó is volt az a szemtelen, mindenféle technikai tudással szembemenő punkzene, csak hát Kiedisen kívül közben mindenki megtanult zseniálisan játszani a hangszerén és talán a punk már nem volt elég. Ugyanakkor még mindíg lehidalok attól, ahogy Flea a színpadon mozog. Az apám lehetne, de én apámat még nem láttam így zúzni. Hozzátenném még, hogy régebben a Californication-t is sokat hallgattam, a Blood Sugar, Sex Magik pedig még mindíg megvan a kedvenc albumaim között.

Álljon itt az egész kifakadásom oka: