Má' megy...?
Tudjátok, igen csak pezseg az élet körülöttem, mióta megalapítottuk Zsolóval a Szvijazsszkij blogot. Multicégek árasztanak el ajánlataikkal, és az utcán újra és újra ismeretlenek szólítanak le, hogy "hé, nem te írtad azt a geciszar kritikát a Dealer-ről? gáz vagy!" "ó, szevasz, óriási volt a tényfeltáró riport, amit a globális felmelegedésről írtál a zsvijazsszkij.blog.hu-n a múltkor! respekt!"
Hát, igen. És. Azonban van egy kérdés, ami az összes hízelgő, kedves szónál gyakrabban hangzik el, egy kérdés ismerőstől, ismeretlentől, öregtől, fiataltól, kicsitől és nagytól, kéktől és narancssárgától, nevezetesen: mi a büdös franc az a "szvijazsszkij"? Ezennel, kéremszépen, lehull a lepel, lerántjuk a fátylat a minisztériumról, és kiderül, mi az!
Egy rövid idézet által Lev Tolsztoj: Anna Karenina c. művéből!
7777777777777777777777777777777777777777777777˘6684610466321
"Szvijazsszkij egyike volt azoknak a Levint bámulatba ejtő embereknek, akiknek rendkívül következetes, bár sohasem önálló gondolkodásuk megy a maga útján, és erősen megszabott s határozott irányú életük is halad a magáén, teljesen függetlenül s csaknem mindig ellentétben a gondolataikkal. Szvijazsszkij rendkívül liberális volt. Megvetette a nemességet, a nemesek nagy részét a jobbágyvilág titkos hívének tekintette, akik ezt csak félénkségből nem mondják ki. Oroszországot Törökországhoz hasonló, elveszett országnak tartotta; az orosz kormányt pedig annyira rossznak, hogy még azt sem engedte meg soha magának, hogy komolyan bírálja; ugyanakkor maga is tisztet viselt, s mintaszerű vezére volt a nemességnek; s ha úton volt, mindig fölvette a kokárdás, vörös szegélyű sapkát. Az volt a véleménye, hogy emberi életet csak külföldön lehet élni, s ha csak módja volt rá, ki is utazott, ugyanakkor Oroszországban igen bonyolult és fejlett gazdálkodást folytatott, s rendkívüli figyelemmel kísért és tartott számon mindent, ami az országban történik. Az orosz paraszt, azt tartotta, a fejlődés közbülső fokán áll a majom és az ember között; ugyanakkor a zemsztvo-választásokon ő szorongatta a legszívélyesebben a parasztok kezét, hallgatta meg véleményüket.
Nem hitt sem ördögben, sem Istenben, de nagy gondja volt a papság helyzetének a javítása, a papi jövedelmek csökkenése, s különösen sokat fáradt azon, hogy falujában a templom fönnmaradjon.
A nőkérdésben szélsőséges híve volt az asszonyok szabadságának, különösen pedig a munkához való joguk szélsőséges hívei közé tartozott; közben úgy élt a feleségével, hogy kiegyensúlyozott, gyermektelen családi életében mindenki gyönyörködött; felesége életét pedig úgy rendezte be, hogy nem csinált és nem is csinálhatott semmit, arra volt csak gondja, hogy töltse el minél jobban és minél vidámabban a férjével együtt az idejét.
Ha Levin nem olyan, hogy az emberek viselkedését a legelőnyösebb oldalról ítéli meg, Szvijazsszkij jelleme nem okoz fejtörést neki; azt mondja: "ostoba vagy rongy ember", s mindent megmagyarázott. De nem mondhatta róla, hogy ostoba, hisz Szvijazsszkij kétségkívül nemcsak nagyon okos, de nagyon művelt ember is volt, s egyúttal szokatlanul szerény. Nem volt tárgy, amihez nem értett; de ismereteit csak akkor mutatta ki, amikor szükség volt rá. Még kevésbé mondhatta azt, hogy rongy ember, hisz Szvijazsszkij kétségkívül becsületes, jó és okos ember volt, akinek víg, eleven és szakadatlan tevékenységét a környezete nagyra becsülte, s tudatosan bizonyára sosem követett el s nem is tudott rosszat elkövetni.
Levin azon volt, hogy megértse, s nem értette, s mindig mint élő talányra nézett rá és az életére."
(Harmadik rész, 26.)
