oké, minél tovább húzom, annál színvonaltalanabb lesz az egész, úgyhogy a legjobb, ha még most megosztom veletek ezeket, így félúton a borzasztó és a remek között, épp mielőtt vészesen késő lenne. két lemezről van szó, amelyek számomra az utóbbi, mondjuk, fél év nagy meglepetései voltak, és azért jött el most az utolsó pillanat, amikor még hitelesen tudok róluk beszélni, mert még épp maradt bennem egy cseppnyi erőszak, abból a fajtából, ami ezeket az albumokat is jellemzi. azt hiszem, metal albumot még nem ajánlottunk itt, úgyhogy ezért is most: ismerkedjetek meg a pánikkal, a pusztítással, a földrengés közben összeomló épületekkel, a metróalagút beszakadásával, az özönvízzel, a testvérgyilkossággal, a káosszal, az erőszakkal, az önmagát tápláló elfojtott dühvel, vagy ha esetleg ez túl sok, akkor a szelídebbek közületek csak képzeljék el, hogy felcserélték a rendeléseteket a pizza boy-nál, és a vegetáriánus helyett húsimádó pizzát kaptatok. egyes számú album:

Nights Like These - Sunlight At Secondhand

sok hardcore, sok slude, ütős ritmikai baszakodás, gyönyörű borító, és a legszebb, hogy süt belőle az őszinteség, néha úgy érzem, hogy ezek a srácok nem tudnának máshogyan zenélni, igazi megjátszás nélküli, kompromisszum mentes zene. még azok a számok is tartogatnak valami jót, amelyikek annyira alapból nem is tetszenek. remek számfelépítések, ajánlom ilyen szempontból a bay of pigs c. számot, amiben minden egyes téma más stílust idéz, mégis teljesen összeérnek egymással. a claw your way out a szélvihar, a veteran thieves a skinhead-verekedés, az electric winds az óceánba zuhanó boeing... a számok külön-külön is jelentéssel bírnak, egyben viszont egy teljes, minden részletre kiterjedő apokalipszis.

Made Out Of Babies - Trophy

hátborzongató az énekes hölgy hangja, rock, post-metal, enyhe neurosis-feeling helyenként, na ehhez társul a (többnyire) torka szakadtából ordító Julie Christmas. eddig talán csak a Walls Of Jericho-t hallottam, ami ilyen pusztító hangokat tudott elővarázsolni egy nőből. persze csendesebb részeknél dallamos ének is hallható, kicsit björkös-beth gibbons-os, de ettől a néhány ritka esettől eltekintve Julie igencsak dühös. kicsi a szókincsem ahhoz, hogy ezt tovább ragozzam, ez a zene érzésekről szól, úgyhogy ahelyett, hogy megkísérelném a lehetetlent, töltsétek le és merüljetek el benne. pusztítás lesz, ígérem. (mellesleg három albumuk is megjelent már, a legutóbbi tegnap előtt, és azért választottam ezt ajánlásra, mert ennek legalább nem lehorzsolt, bedagadt arcú kisfiú van a borítóján)

és mindkettőért köszönet: csakbenn'