a tegnapi 10 perc Dealer megadta az utolsó lökést ahhoz, hogy megnézzem a filmet, így ma megvettem duplalemezes változatban, úgyhogy kritika:
azért is voltam nagyon kíváncsi erre a filmre, mert úgy tűnik, fliegauf benedeket hasonló témák gondolkodtatják el, mint engem, kezdve Rengeteg c. filmjével, ami amellett, hogy a magány érzése itatja át a filmet, arra keres választ, létezhet-e igazi egyéniség, teljesen önálló, saját sors olyan helyen, ahol az egyénre már alig-alig figyel oda bárki is, helyette nagy tömegekben gondolkodunk (pl. Föld bolygó). a Rengeteg igen nagy hatással volt rám, és amikor hallottam újabb filmjének címét (Dealer), megint úgy éreztem, hogy sikerül az érdeklődési körömnek megfelelőt alkotni, nem mintha lenne személyes élményem keménydrogokkal, de érdekel a téma (és reménykedtem, hogy nem pókerasztal körül fog zajlani a cselekmény).
A Dealer egy drogárus egy-másfél napját mutatja be, ahogyan jár vevőtől vevőhöz, vagy saját életének szereplőihez, így kis epizódokra osztható a film, melyekben különböző hátterű kokainisták és heroinisták, vagy drog nélkül megtört személyiségek mesélnek magukról, s a jól külön választható részek közös pontja a dealer, és többnyire áruszállítmánya. megjelenik benne drogfüggő vallási vezető, ex-barátnő, egy kislány, aki feltehetőleg a főszereplő lánya, egy régi barát, néhány fiatal egyetemista első drogos élményekkel, a dealer apja, és magának a dealernek is van saját epizódja, és van egy "csúsztatott" kerete is a filmnek.
sok-sok közös pont van a Rengeteg és a Dealer között, olyannyira sok, hogy kicsit olyan érzés, mintha egy elemzéssel el lehetne intézni mindkét filmet. egyik filmben sem szerepel profi színész, hanem magánszemélyek teljesen eltérő foglalkozásokkal és élettörténetekkel, amitől a párbeszédek és a reakciók sokkal életszerűbbek lesznek, mint színészekkel, és így sokkal könnyebb azonosulni a filmmel, mint általában, és szerintem ezért is van az, hogy a vélemények rendszerint szélsőségesek mindkét filmmel kapcsolatban. van 2-3 olyan "színészként funkcionáló magánszemély" is, akik mindkettő filmben játszanak. mindkét filmnek van kerete és igencsak ütős csattanója. mindkét film sok, könnyen elhatárolható, 10-20 perces részre oszlik. sőt, véleményem szerint a két film  alaptémája is azonos, annak ellenére, hogy F.B. megpróbálja a címmel és a drog szerepeltetésével félrevezetni a nézőt, ugyanis azzal együtt, hogy a dealer minden jelenetben jelen van, és a drog körül forog majd' minden szereplő kicsiny világa, magáról a drogról viszonylag keveset beszélnek a filmben, ehelyett minden szereplő saját történeteket mesél el, hogy igazolja a drog használatának jogosságát. tehát itt megint egybefut a két film, hiszen ismét emberi sorsokat ismerünk meg, ismét a nagy tömegből kiragadva.
az operatőr munkája nagyon dícsérendő, minden jelenetben a beszélgető figurák körül mozog a kamera, ezzel is remekül szemléltetve, mennyire szeretné mindenki, ha körülötte forogna a világ, az epizódos felépítés mégis megmutatja, hogy ez csak álom maradhat az összes egomán drogfüggőnek. a film színvilága igen hatásos, könnyebben átérezhető általa a sok nehéz sors és küzdelem és kilátástalanság. szóval technikai szempontból mindenképp fejlődött Fliegauf Benedek, bár a Rengeteg valószínűleg a film megett rejlő gondolatmenet miatt lett úgy kamerázva, ahogyan (a Rengetegben minden arcot közvetlen közelről látunk, sőt, sokszor már csak egy szempár vagy az ajkak töltik ki a vásznat).
sok pozitívum mondható el mindkét filmről, csak sajnos szinte ugyanazok a pozitívumok, így a Dealer csalódás volt olyan szempontból, hogy nem tekinthető karrier-beli előrelépésnek, inkább csak egyhelyben toporgásnak. szó se róla, Fliegauf fantasztikus érzékkel viszi filmvászonra az egyéniesség/"egyéniség-nélküliség" problémakörét, de szerintem a Rengeteg után ezzel foglalkozni már kissé fölösleges volt. a Rengeteg számomra egyébként alapmű, hosszú napokra gondolkodóba ejtett, és valószínűleg a Dealer is azzá vált volna, ha azt látom előbb, épp ezért azt tudom mondani, hogy mindenki nézze meg az egyik filmet, de csak az egyiket.
gyorsan pár szó a DVD extráiról: ismét hasonlóság, ugyanolyan jellegű mindkét lemezen, van egy kis werkfilm és sokat beszél F.B. is és magyarázkodik a filmekről, ami egy kicsit azt az érzést kelti, hogy fél a nézők reakcióitól és fél, hogy túl nehéz befogadni a filmeket. vannak kivágott jelenetek is az extrák között, és itt van is egy olyan jelenet, ami egy nagyon furcsa csavart tesz a szereplők közti viszonyok átláthatóságán, és sajnálom, hogy nem tették bele a filmbe. bár csak emiatt is érdemes megvenni a duplalemezes verziót :)
végül adnék egy utolsó plusz pirospontot Fliegauf Benedeknek, ugyanis a Dealer végén a stáblistán producerek, támogatók felsorolása után ad egy rövidke felsorolást a "szellemi támogatók" listájáról is, és itt szerepel többek között David Lynch (kedvenc filmrendezőm), Beth Gibbons (Portishead) és Tarr Béla is. hatásuk egyébként érezhető is a filmekben, a David Lynch-re jellemző miszticizmus végig jelen van (főleg a Dealerben), a Dealert záró zenéről (amit teljes egészében F.B. írt) pedig egyből eszembe is jutott a Portishead, és külön simizés volt az egómnak, hogy ilyen ügyesen ráéreztem. öröm.